A decibel (dB) az egyik leggyakrabban használt egység az akusztikában, de emellett az elektronikában és a telekommunikációban is. A Bell Telephone Laboratory mérnökei vezették be a szabványos telefonkábel 1 mérföld hosszúságú szakaszán bekövetkező hangerősség-csökkenés mértékének meghatározásához. Eredetileg Transmission Unit (TU, átviteli egység) volt a neve, de 1924-ben, a laboratórium alapítója, Alexander Graham Bell tiszteletére átnevezték bel-re (B). Mindennapi használatra azomban a bel (B) mint egység túl nagynak bizonyult, ezért helyette a decibel (dB) – ami valójában egy bel (B) tizedrészét jelöli, tehát 0,1 B = 1 dB; – terjedt el.

A decibel (dB) használatos a zajteljesítményszintek mérésénél is, mely a hangnyomás mértékegységeként is ismert viszonyszám.

Hangtechnikában nem csak hangnyomásra, jelszint meghatározásra is használatos, nemcsak akusztikus-, hanem elektromos jelek esetében is.

Fontos tudni azomban, hogy mivel egy viszonyszámról van szó, az akusztikában külömböző helyzetekben használt decibel (dB) jelölés több, egymással nem összehasonlítható dolgot is jelölhet. Például jelölhet hangnyomást (SPL), jelölhet hangteljesítményt, jelölhet zajszintet, illetve egyenértékű zajszintet (Leq). Ezek nem összehasonlítható egységek! Bonyolíthatja még a dolgot a külömböző mérések esetén használatos szűrők alkalmazása, az A szűrő, mely az ember hallásgörbéjét követi, C szűrő, mely az extrém alsó és felső értékeknél jelent csökkentés, Z szűrő, stb. Így az értékek megadásánál ezen szűrőket is fel kell tünteni.

Legfontosabb azomban az, hogy az értékek nem lineáris változást jelentenek, a decibel skála ugyanis logaritmikus. 10 dB nyereség zajcsökkentés esetén nagyjából tízszeres energiacsökkentést jelez. Két azonos 100 dB hangnyomású berendezés egy azonos helyen összesen 103 dB zajszintet eredményez, tehát 100 dB + 100 dB = 103 dB.

Sajnos, ez zajcsökkentésnél is igaz: egy helyiséget kettéválasztunk egy 48 dB csillapítású fallal. Ez nem elég, szeretnénk sokkal jobb eredményt, odaépítünk még egy, az eredetivel megegyező, 48 dB csillapítású falat. Ez biztosan jó lesz! Majd jön a mérés, a fal mindösszesen 51 dB csillapítással bír. Tehát a csillapítási érték is engedelmeskedik a logaritmusnak: 48 dB + 48 dB = 51 dB! Minden, azonos spektrumú egység esetén a duplázódás vagy feleződés 3 dB többletet vagy csökkenést jelent majd.